A szent nem kérked, nem dicsekszik, nem hívja fel szándékosan magára a figyelmet. Csendben él és cselekszik, alázattal és hittel. Sokak neve éppen ezért nem marad fenn, nem emlékezünk meg róluk külön emléknapon. Mindenszentek ezeket a „névtelen" szenteket gyűjti egybe, november 1-jét az ő tiszteletükre emelte ünnepre az egyház.
III. Gergely pápa a 8. században indította útjára Mindenszentek ünnepét, kiállva azért, hogy a vértanúk mellett a kereszténység elismerése után szentté avatottakról is megemlékezzünk. 732-ben éppen ezért, a Szent Péter-bazilika egyik mellékkápolnáját Mindenszenteknek, vagyis az egyház szentjeinek ajánlotta.
Az ünnep után egy nappal, november 2-án, elhunytainkról emlékezünk meg. A Halottak Napját Szent Odilo clunyi apát 998-ban rendelte el, hogy legyen egy alkalom, amikor a halottakról zsolozsmákkal és szentmiseáldozatokkal emlékezzenek meg. Ilyenkor ellátogatunk eltávozott szeretteink sírjához, értük imádkozunk, gyertyát gyújtunk, újabban koszorút helyezünk el.
Az év többi napjával ellentétben Halottak Napján talán többet gondolunk azokra, akik egykor köztünk éltek, szerettek, neveltek, vezettek, vagy egyéb módon hatással voltak életünkre. Többet gondolunk az elmúlás tényére is: egyszer mindenki el kell, hogy hagyja a földi világot és számot kell adnia életéről.
Szatmárnémetiben november 2-án, Halottak Napján délután négy órától szentmisét mutatnak be a híd melletti temető kápolnájában, Ft. Vass Loránd, a Székesegyház plébánia segédlelkésze mond majd szentbeszédet.